Reaktivitás

A reaktivitás problémája nagyon sok mindenkit érint és jól tudom, hogy mennyire nehéz tud lenni mind a kutyának, mind a gazdának egyaránt. Ennek okán mindenképpen szerettem volna egy edukációs anyagot összeállítani erről a viselkedészavarról az eddigi tapasztalataim és tudásom alapján, hiszen a reaktivitás lett az egyik fő “szakterületem”. Nem csak a különböző terápiák által szereztem gyakorlati tapasztalatot benne, hanem a saját kutyámmal is végigjártuk ezt az utat, amelynek köszönhetően lehetőségem adódott mélységeiben is megvizsgálni ezt a problémát.

 

Mi a reaktivitás?

A reaktív kutyák túlzott mértékű reakciót mutatnak a környezetben lévő ingerekre. Ez a reakció lehet nyüszítés, morgás, ugatás, pórázba való befeszülés, nekirugaszkodás, támadás stb.

 

Mi húzódik a hátterében?

Sok minden befolyásolja azt, hogy egy kutya intoleránsabb az őt ért ingerekkel szemben.

A reaktivitás túlnyomó részt FÉLELMEN vagy erős frusztráción alapul, amely magas arousal/stressz szinthez vezet.

A magas arousal/stressz szint következtében pedig a kutyák ösztönösen cselekednek és sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem tudnak gondolkodni.

A félelem vagy frusztráció mögött különböző okok lehetnek, mint például traumatikus élmény, negatív tapasztalások, elvárások, szorongás, elrontott-hiányos szocializáció, predációs viselkedés, erőforrás bevédés, fájdalom és egyéb egészségügyi problémák stb.

 

Mi a félelem?

A félelem egy speciális idegrendszeri állapot, amely elősegíti egy adott kontextusban, egy adott helyzetben a gyors és megfelelő reagálást.

A gond akkor kezdődik, amikor ebből kialakul egy félelmi, szorongásos zavar és a válaszreakció az adott ingerhez képest túlzott mértékű, aránytalan lesz.

Fajtól és egyedtől is függ az, hogy a félelem hogyan fog megnyilvánulni.

Sokan embercentrikusan közelítik meg azt, hogy a félelemnek hogyan kellene kinéznie a kutyák esetében, emiatt nem ismerik fel időben és megfelelően a saját kutyájuk jelzéseit.

 

Hogyan nyilvánul meg a kutyáknál?

Maga a félelem érzése viselkedési reakciókat vált ki és általában az idegrendszer az alábbi viselkedéses válaszokból válogat:

A kutya megpróbálja helyettesítő viselkedéssel jelezni, hogy valami nincs rendben számára (pl. ugrálás, póráz harapdálás, játékhoz hasonló meghajlás stb.)

Lefagyás

Menekülés

Támadás

Az utóbbi megnyilvánulás szokta a legnagyobb galibát okozni, ugyanis az agresszív viselkedés nem illik bele az embereknek a félelem képébe, mivel nem túl logikus (az első pont sem). De ettől még félelem marad.

Minden viselkedés valamilyen funkciót tölt be és agresszív viselkedések esetén a kutya azt próbálja lekommunikálni, hogy menj minél távolabb tőlem. (Kivéve predációs viselkedés esetén, de ez önmagában megérdemelne egy külön témát, most maradjunk a félelem alapú válaszreakciónál)

Amennyiben nem éri el a célját, kénytelen lesz egyre feljebb menni az agressziós létrán, viszont ha a trigger valóban eltávolodott, akkor legközelebb is ez lehet a megoldó kulcsa. Ördögi kör.

 

Ingerhalmozódás:

Fontos megemlíteni a reaktivitás kapcsán az ingerhalmozódás folyamatát is, ugyanis ez is befolyásolja a viselkedést. Ingerhalmozódásnak azt nevezzük, amikor a kutya elkezd telítődni a különböző triggerekkel és nem telik el annyi idő közöttük, hogy meg tudjon nyugodni. A triggerek kiválthatnak pozitív vagy negatív érzelmi állapotot is, ami megemeli az arousal/stressz szintet. Emiatt a megküzdési képességének a határára ér és olyan ingerre is reagálhat, amire alapjáraton nem vagy csak minimálisan reagálna.

Humán példával: reggeli kutyaséta közben beleléptünk már megint egy kutyasz@rba – odaégett a reggelink – nem találjuk a kocsikulcsot – munkába menet már az 5. piros lámpa fog meg és itt (vagy hamarabb ) már megtörténik a kiborulás, aminek a megnyilvánulása a mi esetünkben is egyéntől függ.

 

A legelterjedtebb tévesen alkalmazott módszerek reaktivitás esetén:

Büntetés:

Amikor egy kutya negatívan reagál egy adott ingerre, meg kell büntetni (tiltás, ordibálás, pórázrángatás, bökés, földre nyomás, rugdosás, elektromos nyakörv stb.)

Ez a durva, hektikus kezelési mód még több stresszt, félelmet, izgatottságot okozhat a kutyában még akkor is, ha abban a pillanatban abbahagyja a reaktív viselkedést.

Amennyiben nem áll fenn folyamatosan az averzív elnyomás (pl. retriever fojtó) vagy a belső késztetés nagyobb, mint a büntetés mértéke, a sétákon újra és újra jelentkezhet a reaktív viselkedés, és a sokszori büntetés által egy olyan negatív spirálba lehet bekerülni, aminek számos káros hatása van nem csak a kutya-gazda kapcsolatra és a bizalomra, hanem már az egész életre nézve is.

Nem fog segíteni az sem a helyzeten, ha a büntetés következményeként abbamaradó reaktív viselkedés után megdicsérjük egy “okosügyessel”

 

Ingerelárasztás:

Ingerelárasztásról akkor beszélünk, amikor az alany szembesítve van a félelmével, amely majd “segíti” őt a tünetek leküzdésében, hogy a negatív kapcsolat kioltódjon.

Pl. Kutyákra reaktív kutyát betesznek sok kutya közé.

Nagyon kockázatos és nagyon könnyű ebből felérzékenyítést csinálni, hiszen egy folyamatos stressznek van kitéve egy számára abszolút nem komfortos szituációban (a stresszjelzések gyönyörűen láthatóak még akkor is, ha visszafogottságot tapasztalunk), sőt nem is biztos, hogy meg fog tudni birkózni a helyzettel (kitámadás), ami miatt megint büntetésben fog részesülni. Nem fair ez a kutyával szemben.

A kutyák idegrendszere sokkal komplexebben működik ettől, az adott ingerekkel kapcsolatos negatív érzelmi társításokat pl. helyhez, kontextushoz, napszakhoz is tudják kötni, emiatt sem túl hatékony, továbbá létezik külön pórázreaktivitás is.

Sokszor azt gondolják, hogy a kutya-kutya közötti kommunikációban keresendő a hiba, de sok esetben erről szó sincs.

(És akkor itt zárójelben megjegyzem azt is, hogy abszolút nem minden kutya igényli azt, hogy ő a fajtársaival rohangáljon boldogan egész nap, vannak olyanok, akik nem szeretnek sok kutya társaságában lenni, mint ahogy emberek között is vannak introvertált személyiségűek. Annyi különbséggel, hogy az embernek van választási lehetősége, ezért sokkal nagyobb a kontrollja is, míg a kutyákról ez sok esetben nem mondható el.)

Összefoglalva, a büntetés alapú technikákkal, eszközökkel el lehet nyomni a különböző viselkedéses tüneteket, azonban ez mentális és érzelmi károkkal járhat, továbbá ahhoz, hogy hosszantartó eredményt érjünk el, viselkedésmódosításra van szükség, ami nem egyenlő az elnyomással.

 

Mi lehet az oka annak, hogy mégis sokan büntetés alapú módszereket használnak?

Akárhogyan is nézzük, az agresszió az emberi viselkedés elválaszthatatlan része.

Pl. vannak olyan emberek, akiknek már maga a jutalomfalat használata is frusztráló, de ha élete végéig kell a kutyát büntetni, leszidni, az mégsem zavarja.

Ennek ellenére kölyköknél, illetve egyszerűbb feladatok tanításánál már egyre népszerűbb mindenki körében a jutalmazás alapú képzés, de ettől eltérő feladatoknál, viselkedésmódosításnál ezt még sok esetben nem tartják megfelelő módszernek.

 

“A jutalmazás alapú módszer nem vagy nem minden kutyánál válik be.”

Amennyiben a pozitív megerősítést nem megfelelően alkalmazzák, valóban nem várható el, hogy működjön. De ez nem a módszer hibája. Például hiába fogunk egy grillcsirkét lobogtatni a kutyánk orra előtt triggerre reagálás közben, tényleg nem fog segíteni.

A pozitív megerősítés egy tanuláselmélet, ami minden fajnál működik (akik kognitívan képesek erre), de ha úgy akarjuk használni, mint a büntetést, akkor nem fog működni.

 

Sajnos a retorzió alapú tanítás elfogadott jelenség a kutyakiképzésben, és az emberek sokkal hamarabb fogják bántalmazásnak tekinteni pl. egy cirkuszi állat megrángatását vagy elektromos sokkolását.

 

A korrekción alapuló tréning gyorsabb megoldásnak tűnik:

Tényleg gyorsabbnak tűnik, hiszen az retorzió “azonnali engedelmességet” vált ki a kutyából. Marketingfogásként is előszeretettel szokták használni a különböző viselkedésproblémákról készült rövid időintervallumú előtte-utána videókat, hiszen nagyon látványos még akkor is, ha a kutya testbeszédéből egyértelműen olvashatóak a stresszjelzések. De az emberek gyors, azonnali eredményeket akarnak. Azonban ennek számos káros mellékhatása van, amiért a kutyák fizetnek meg.

 

Sokszor a szakmai felkészületlenség okozza a rosszul megválasztott technikákat, viselkedéselnyomást.

 

A köztudatban mindmáig nagyon erősen jelen van a dominancia elmélet, miszerint azért jelennek meg a különböző viselkedési problémák, mert a kutya magasabb rangra akar törekedni. Ez pedig gyakran arra készteti mind a gazdákat, mind a trénereket, hogy erőt vagy kényszert alkalmazzanak a nem kívánatos viselkedések megszüntetéséhez, miközben ezt az elméletet már ezeréve megdöntötték.

 

Hogyan tudsz valójában segíteni a kutyádnak?

A kutyák nem szándékosan reagálnak be a triggerekre és nem is “arcoskodni” akarnak, hanem nehéz dolguk van. Inkább próbáld meg a kutya helyébe képzelni magadat, hogy könnyebben megérthesd az ok-okozati összefüggéseket

Figyelj a kutyád jelzéseire, ismerd meg a kommunikációs jelkészletét és légy a segítő partnere. Pl. ha feszült testtartást, merev tekintetet tapasztalsz nála egy adott stimulusra, mindenképp szüksége van a segítségedre

A negatív érzést keltő ingereket kösd össze inkább valami jónak az érkezésével, hogy megváltoztathasd a belső érzelmi állapotát, motivációját

Építsd a figyelmét, fejleszd az önkontrollját

Csökkentsd a stresszorokat az életében

Építsd a bizalmat kettőtök között

Töltsetek el minél több minőségi időt együtt

Figyelj oda az ő igényeire is

Biztosítsd számára a megfelelő mennyiségű, nyugodt pihenést

És a legfontosabb, keress egy megfelelő szakembert!